Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Levél az Ombudsmannak.

2009.08.09

Tisztelt Ombudsman!

Az AOSZ körleveléből tudtam meg, hogy önhöz fordulhatunk, ha problémákat tapasztalunk autista gyermekünk oktatásában. Köszönöm a lehetőséget, mert ez ismét reményt ad, hogy egy napon megszűnik a mellőzöttség, az elhanyagolás, a kirekesztettség!

Mivel valószínű, hogy nagyon sok levelet fog kapni, ezért a múltat – amin már egyébként sem lehet változtatni -, csak címszavakban mondom el. Viszont nagyon jó volna, ha mások fejlődését az ilyen események soha többé nem hátráltatnák, ami az én jó képességű gyermekem további életére rányomta a bélyegét.

Csaba 1995. október 01. –én született 6, 5 hónapra.

-         A neki járó korai fejlesztést nem kapta meg

-         Amikor 3 évesen kiderült, hogy autista, nem kapott fejlesztést és semmiféle terápiát

-         Az óvoda, értesülve a problémáról nem fogadta, csak hosszú vita után, az általuk megadott 10: 30 – 11: 30 óra közötti időben

-         Panaszaim után a Szakértői Bizottság 5 éves korában heti 1, 5 óra fejlesztést adott

-         Iskolába kerülve kértem az egyéni oktatást, nem kaptuk meg

-         Egy 2 éves iskolába (logopédiai) kerültünk, ahol az első évben a gyerek mellett ültem, mert személyre szólón „fordítani” kellett számára a tanár utasításait

-         Hiába kértem, nem jelezték a Bizottságnak, az Igazgatónak, és nem vizsgálták ki a helyzetet

-         Kértem, de nem volt rá pénz, hogy helyettem egy pedagógiai asszisztens üljön a gyermekem mellé az órákon

-         A létező autista csoport akkor úgy működött, hogy minden más problémás, igen rossz állapotban lévő gyerekek is oda kerültek, hatalmas korkülönbségek voltak között, elszigetelve, mindenkitől távol egy családi házban működött, ezért nem fogadtam el, mint a további oktatás helyszínét.

-         A Speciális iskolában nem indult olyan 3. Osztály, ahová egy ép értelmű, jó képességű autistát be lehetett volna iskolázni

-         A körzet szerinti iskola felkészültség hiányában nem fogadta a gyermekem.

-         A városi jegyzőhöz fordultam június 25.-én.

-         Szeptemberben ismét írtam, mert nem jött válasz a levelemre. A második levelet személyesen vittem a Jegyzőnek.

-         Szeptember közepén kezdhettük a 3. osztályt a többségi iskolában magántanulóként.

-         4. osztályban hetente 1 órát vettem a gyereknek idegen nyelvből, mert tudtam, hogy az idegennyelv-oktatás más agyterületeket is fejleszt, ezt a szüleim fizették, mivel a gyes nem ad különórákra fedezetet, és az iskola ezt nem tartotta fontosnak.

-         Biztató volt viszont, hogy ebben a 2 évben a pedagógus, aki akkor a gyermekem tanította, folyamatosan tanulmányozta az autizmust, annak kezelését, fejlesztésének módszereit és alkalmazta is. Osztálylátogatásokat szervezett, gyerekeket készített fel a Csabával való együtt tanulásra, tanárokat hívott az órára tapasztalatszerzés céljából. Akkor még létezett egy terem, amely kicsi volt, fejlesztőszobának éppen megfelelt. Abban reménykedtem, hogy azt majd szemléltető eszközökkel, képekkel, könyvekkel, munkaasztallal, számítógéppel lassan átrendezik valódi fejlesztőszobává.

-         Amikor azonban gyermekem 5. osztályos lett azt a szobát irodává alakították, és a gyerek oktatása átkerült egy olyan terembe, ahol a kézműves foglalkozásokat szokták tartani (elhasználódott bútorok, felszakadt PVC, munkaasztalok, agyagozó korongok, homokkal teli terepasztalok stb.), vagyis poros és hideg terembe.

-         Kérésem ellenére akkor se került a tantervbe az idegen nyelv, az ének és a rajz. Az indok a kevés óraszám volt, valamint, hogy nem vizsgáztatható le idegen nyelvből. Ezirányú kérdésem a 2009.  június 29.-én íródott levelemben, a Jegyzőnek is feltettem, amire a következő, felháborító, valótlanságot sem nélkülöző, rugalmatlanságot, hozzá nem értést is tükröző választ kaptam (a levelet másolatban mellékelem): „… Az idegen nyelv (…) hogy 4. osztályban, órakereten kívül heti 1 órában próbálkoztak az angol nyelv tanításával. Ez azonban nem volt eredményes (…) (még az is gondot jelentett, hogy a tankönyvben egy-egy nem látható testrészt megnevezzen) (…)  A nyelvoktatás eredménytelenségének hátterében az áll, hogy a mechanikus szótanuláson kívül nem lehetett továbblépni a két nyelv eltérő szórendje, a szavak kiejtése és a leírásbeli különbsége áthidalhatatlan akadálynak tűnt a gyermek számára.”

-         Az a hozzáállás érezhető, hogy én egy sértett, hozzá nem értő szülő vagyok. Általában 5-6 tanárral állok szembe, akik szakmai indokokkal igyekeznek meggyőzni. Tudni kell, hogy júniusban egy kinyomtatott példányt (e-mailban az iskolának külön megküldtem, mert nem is volt tudomásuk róla) vittem az iskolába „Az autizmus-spektrumzavarokban szenvedő (autisztikus) tanulók iskolai fejlesztésének elvei” c. 9. oldalas anyagból.

-         Az iskolában eltöltött 5 év nem volt elegendő, hogy a gyermekem tanító pedagógusokat beiskolázzák, tanfolyamra küldjék. Nem szereztek be speciális taneszközöket, szemléltetőket, hanganyagokat, nem használják a számítógépes segédeszközt, Nem kértek speciális tankönyvet, nem igyekeznek leegyszerűsített szöveggel, vagy külön a gyermeknek készített feladatlappal tanítani. (Kivétel ez alól a földrajztanár.) A 3.-4. osztályban elkezdett csoportos munkára való szoktatást teljesen elhagyták, a habilitációs tanár által kezdeményezett frontális osztálymunkához való szoktatást nem támogatták.

-         Az iskola által biztosítandó heti 8 óra csak nagyon ritkán teljesült, mert mindig voltak indokok, amiért egy-egy óra elmaradt. (Kirándulás, ünnepély, verseny, értekezlet, a tanár betegsége)

-         A 2008/2009. tanévet úgy kezdtük, hogy el kellett búcsúznunk a számítástechnikát és matematikát tanító tanárnőtől, aki az előző év végén határozottan kérte az intézményvezetőt, hogy ne vegye el tőle Csabát, mert szeretné 8.-ig végig vinni őt (amikor erre én kértem az intézményvezetőt, akkor felháborítónak tartotta, hogy tudok róla). Egyik indok az volt, hogy kell az óraszám az új tanárnak.

-         El kellett köszönnünk a természetismeretet tanító tanárnőtől is, aki szintén kérte, hogy hagy tanítsa tovább Csabát, és ne bontsák külön órákra számára, a 7-ben szétváló tantárgyakat. Kérésünk nem teljesült, hiába hivatkoztam az autisták rendszerességet, állandóságot fokozottan igénylő beállítódására. Az volt a válasz, hogy Csabika az életben is sok új emberrel fog találkozni, szoknia kell hát az új embereket.

-         Az első félévben új tanárt kaptunk matematikából, ő tanítja a kémiát is a 2. félévtől. Új tanárt kaptunk, aki fizikát (a tananyagban az első fejezetig jutott csupán), egy másikat, aki földrajzot tanított. E két utóbbit, csak az első félévben tanították, de a vizsgát nem szervezték meg Csaba számára, mondván, majd év végén levizsgáztatják. Ebből kifolyólag e két tantárgyat tanítanom kellett otthon Csabának, hogy a nem használt ismeretek ne halványodjanak el.

-         Az iskola szerint Csaba nagyon jól viselte a változásokat, fegyelmezett volt, hiába mondtam, hogy az élet nem ér véget az iskolában eltöltött 2-3 óra után, ezt látszólag nem értették. A szeptember több éjszakai rohammal, nappali viselkedési zavarokkal, fokozott nyugtalansággal, gyakoribb sztereotípiákkal telt, ami csak októberre rendeződött.

-         A második félévben új tanárt kaptunk biológiából és informatikából is, akik bevallottan tanácstalanok voltak, hogyan kell tanítaniuk egy autistát, de számukra sem szerveztek semmiféle felkészítést e témakörben.

-         Az Oktatási Miniszter rendelete miatt, és mert a helyi szervek nem készültek rá fel kellő időben, február végétől áprilisig elmaradt a heti 2 habilitációs óra. A tanárnő, aki 7. éve adta a fejlesztő, terápiás órákat a Szakértői Bizottsághoz ment dolgozni, de a rendelet január 1-el megtiltotta, hogy fejlesztéseket végezzenek a Bizottság dolgozói. A Pedagógiai Intézet erre hivatkozva megtiltotta a további fejlesztéseket, de helyette új tanárról nem gondoskodott azonnal, csak áprilistól. Kértem az Oktatási Jogok Biztosát, hogy ezt a rendeletet vizsgálja felül, de a Biztos a helyi ügyet kezdte vizsgálni, és megállapította, hogy a Pedagógiai Intézet eljárása munkajogi ügy, ezért nem hozzá tartozik. Óriási csalódás volt ez a számomra és azon családok számára is, akik most szakemberhiány miatt Budapestre kénytelenek hordani gyermeküket, mert ez az ügy nem csak Csabát érintette. A habilitációs órákat egyébként, soha senki még csak meg se próbálta pótolni, ami összesen 12 elmaradt órát jelent. Amikor reklamáltam azt a választ kaptam, hogy ne izguljak mindenért, hamarosan április lesz.

-         És valóban április lett. Megérkezett az új tanát, és azonnal ki is derült, hogy neki nem jó a pénteki nap, amikor egyébként táncórára is el tudnának látogatni (ezzel próbálták pótolni a művészeti oktatás hiányát, illetve a Szakértői Bizottság által javasolt ének-zeneioktatást), mert akkor jár iskolába. A szociális történeteken keresztül addig tanult helyzetek oktatása innentől kezdve megszűnt, mert az új tanárnő nem kommunikációs technikákat, viselkedésmintákat tanított, hanem virágokat színeztetett a 7. osztályos gyermekemmel. Nem volt többé csoportos munka, se tánc, se ének.

-         Májustól minden matematika és kémia óra elmaradt, mert megbetegedett a tanárnő apukája és a tanárnőnek kellett őt ápolnia. Valahányszor azt kérdeztem, hogy mikor pótolják az órákat, az volt a válasz: „Értsd már meg, hogy beteg a tanárnő édesapja!” És igen kiválóan éreztették velem, hogy érzéketlen vagyok. Amikor rámutattam, hogy értem én, de az órákat valaki más is pótolhatná, akkor az év eleji indokkal ellentétben azzal indokoltak, hogy Csabika nehezen viseli az új tanárokat. Válaszom erre az volt, hogy: Erről szeptemberben Csabika tanúbizonyságot adott.

-         Júniusban megkerestem az addigra az iskolát elhagyó volt matematika tanárnőt, és kértem adjon órákat Csabának, mert már egy hónapja nincs matematikája és félő, hogy a rendszertelenség nem tesz jót neki. A tanárnő vállalta, de úgy érezte szakmai szempontok alapján, hogy ezt meg kell beszélnie az új tanárral, aki nem járult hozzá ehhez, mondván most már jobban ráér, és pótolni fogja az órákat, és a vizsgát is megcsinálják, nem fogják elhalasztani.

-         Kélt órát pótolt az elmaradt 18 órából, majd közölte, hogy augusztus közepén találkozunk, akkor pótolja az órákat, és a vizsgák is akkor lesznek. (Ezt nagyon sérelmesnek érzem, hiszen egyrészt megakadályozta, hogy órákat vegyek a gyerek számára, másrészt becsapott mindenkit.)

-         Az iskola a 9 tantárgy közül csak 4 tantárgy vizsgájára adott lehetőséget Csabának. A maradék 5 tantárgyból augusztus végén kell vizsgáznia. Most itt tartunk, egész nyáron tanulunk.

Köszönöm, ha végig olvasta levelem! Őszintén örülnék, ha vizsgálatai nyomán változások történnének az autisták oktatásában, és az ezzel a problémával élő emberek (valamint családtagjaik) élete, emberhez méltó módon javulhatna!

Köszönettel:

Bódi Ildikó     

Salgótarján, 2009. augusztus 8.                

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.