Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy kis politikai szociológia

2008.07.06

A totalitarizmus gyökerei

Központi fogalom az URALOM, amely abban különbözik a HATALOMTÓL, hogy magába foglalja a parancskiadás lehetőségét is, és mint ilyen, kiválóan felhasználható a „saját” akarat érvényesítésére is.

Minden társadalomnak van múltja, történelme, és ezen a történelmileg meghatározott úton kell járnia, hiszen a népe szokásai, hagyományai, normái ezen fejlődtek,  miközben nem hagyhatja figyelmen kívül egyetlen társadalom sem a globális jelenségeket. A globális jelenségeket azonban a társadalomtudomány szféráiban támogatott kutatásokkal egy-egy állam enyhítheti.(amennyiben akarja, és érzékeny népe jólétére)

A demokrácia olyan rendszer, amely lehetővé teszi a társadalom többsége számára, hogy befolyást gyakorolhasson a főbb döntésekre. A demokrácia összefügg a gazdaság fejlettségével. Ilyen értelemben, minél gazdagabb egy nemzet, annál valószínűbb, hogy demokratikus rend uralkodik. És a dolog fordítottja is igaz:

Az a társadalom, ahol a tömegek szegények, és az elit csak egy szűk réteg OLIGARCHIÁBA (tradicionális diktatúra) torkollik. Elmondható tehát, hogy az az állam, amelyik a gazdasági fellendülést, a vállalkozási kedvet és főként a vállalkozási sikereket határozatokkal, törvényekkel, adóterhekkel akadályozza, az a kormány az egész demokráciát kívánja aláásni.

Hasonlóan fontos eleme a demokráciának az OKTATÁS. Az oktatás erősítése, hatékonnyá tétele a demokrácia alapfeltétele. Hogy miért? Mert a minőségi oktatás a tudás megszerzésén túl:

-         szélesíti a látókört

-         belátást ad a tolerancia normáinak jelentőségébe

-         képességeket alakít ki a racionális döntésekre

 

Abban a társadalomban, amelyben az oktatást lezüllesztik, a tudás megszerzését a nagy tömegek számára elérhetetlenné teszik, ahol fizetési képességhez kötik a magasabb képesítéseket, ahol magasra engedik nőni a hajléktalan, a kiszolgáltatott emberek számát, a létbizonytalanságot mindennapossá teszik… ott KÖNNYEBB politikailag mozgósítani a tömegeket, egy-egy éppen aktuális a vezető elit számára szükséges ideológia támogatásához. (lázongás, ellentüntetés, szavazás stb.)

A magasabb iskolázottság, minőségi szakképzés magasabb jövedelemmel kell, hogy együtt járjon. A magasabb jövedelem növeli a biztonságot. Az embereknek lehetőségük lesz szélesebb távlatokban, nagyobb rálátással gondolkodni, mert hozzájuthatnak a gondolkodást fejlesztő kultúrához, a művészetekhez.

Minél szegényebb egy néptömeg, a felsőbb rétegek annál inkább úgy tekintenek az „alul” lévőkre (akik egyébként előállítják a nemzeti össztermék nagy részét), mint közönséges, veleszületetten buta, alantas kasztra. (Mintha a pénz mennyisége egyenes arányban növelné a birtokló eszmei értékét.) Ilyenkor nem ritka az ARROGÁNS politikai viselkedés. A lenéző viselkedés, a megalázó kijelentések.

Minél szélesebb a szegénység annál nagyobb teret nyer a NEPOTIZMUS (a hozzátartozók, barátok előnyhöz juttatása) és ezzel csökken a hivatalok hatékonysága, szakmaisága.

A magyar politikai kultúra nem csak napjainkban torzult. Általánossá vált (már régóta, bár napjainkban felerősödött) a nyugatra való mutogatás, miközben figyelmen kívül hagyják a politikai élet szereplői a hazai körülményeket.

A mai politikai rendszer intézményei nem érdekeltek a társadalmi környezettel való rendszeres kapcsolatban.(pl. „jó a meggy-termés, ezért nem kell a gazdáknak támogatás”, miközben nem veszik észre, hogy a felvásárlók azok, akik a jó termésen meggazdagodnak). A kormány az információit leginkább egy-egy elkapott hírből, a rendőrségtől és az állambiztonsági szerveken keresztül szerzi be, ahelyett, hogy közvetlen kommunikációt folytatna. Ez a fajta nemtörődöm viselkedés a diktatúra felépülésének az egyik jele.

Évtizedek alatt beépült a köztudatba, hogy a politikai vezető csalhatatlan és a tömegek nagy része el is, hiszi még ma is (a csalódások, a bevallott hazugságok ellenére), hogy a vezető valóban bölcs. Pedig a politikus „hamis realista”. Tehetséges, ravasz jól képes manipulálni, kiváló pszichológus és főként erőszakos. Ez teszi őt alkalmassá, hogy demokratikusnak álcázott közegben antidemokratikus kormányzást valósítson meg.

Ahol az erőszak dominál, ott a FÉLELEM tartós elemmé válik. (pl. „jó, csökkentsük az ÁFÁ-t, de akkor nem lesz családi pótlék! – fenyegetés, amely közelít a zsaroláshoz). A félelem viszont további erőszakot szül. (Ez az erőszak eleinte nem, a politikusok, rendfenntartó erők ellen hatnak, hanem a társadalom különböző rétegei marják egymást, majd adott rétegen belül is egymás ellen fordulnak az emberek, ami senkinek nem jó, kivéve a politikai elitnek, amely éppen a széthúzást, a szétesettséget akarja elérni a félelemkeltéssel, a régi római elvek szerint: OSZD MEG ÉS URALKODJ!)

A személyes kapcsolatok politikaivá válása a magyar politikai „kultúra” sajátossága (lásd az újonnan kinevezett minisztereket), amely mára köztudottan hatalmas méretű korrupcióvá dagad, és az élet szinte minden területét behálózza. A szaktudást, az érdemeket, a sorrendeket, minden jóérzést háttérbe szorítva.

Ma nyilvánvalóvá vált, hogy a kormányzást nem érdekli a „közjó”. Nem foglalkozik a nemzet érdekeivel, csak a hazai és a külföldi érdekcsoportok részérdekeivel, ha számon kérik rendeleteit, előszeretettel mutogat nemzetközi megállapodásokra. Ez a viselkedés is hozzájárul a politikai diktatúra megalapozásához.

A kormány mindent átpolitizál, erőszervezetekre támaszkodik, mindent megtesz, hogy lejárassa üldözze politikai ellenfeleit. A mai hazai politika VOLUNTARISTA, mert a szükségszerűség helyett a politikai ill. a gazdasági érdekcsoportok akaratát tekinti döntőnek. Ez veszélyes, mert a lehetséges megoldási alternatívák nem érdeklik, azok közül a szubjektum dönt.

A tömegeket propagandával lehet megnyerni, és főként a megnyomorított, lebutított tömegeket, akik a „kevés is több, mint a semmi” jelmondatával élik már az életüket.

TOTALITÁRIUS PROPAGANDA az erőszak is, amit abból a célból vetnek be, hogy a hazugságokat valósággá tegyék.

Milyen tartalma lehet egy-egy ilyen propagandának? (A példákat most nem írom le, kérem azokat melléjük társítani!)

-         vészjósló célzások azokhoz, akik nem igazodnak a kinyilvánított elvekhez

-    az állításaikat tudományosan próbálják magyarázni (orvos, közgazdász, politológus, filozófus)

-         a tömegek iráni érdektelenség (gazdasági érdekre való hivatkozás)

-         a rasszizmus, a szocializmus, kommunizmus elleni gyűlöletbeszédek, félremagyarázások ill. tüntető részvétel bizonyos szélsőséges megmozdulásokon

-         Csalhatatlan jóslatok (mert a tényeket a hazugságokhoz kell igazítani, megfelelő szónoklattal bármi bárhogyan magyarázható)

-         titokzatosság (mert a tömegek a képzelgéseknek hisznek)

-         össze-esküvéselméletek gyártása, széles körben való terjesztése

A totalitarikus állam törvények, rendelkezések garmadáját szünteti meg és újakat léptet életbe, de nem foglalkoznak azok megvalósíthatóságával, kirakatpolitika, ami jól mutat, ha egy nemzetközi jelentésben igazolni kell a cselekvést. (lásd: emberi jogok, gyermekek jogai, fogyatékkal élők jogai – a törvény nagyon szépen mutat, de a rendszert az állam ELFELEJTETTE kiépíteni, azt a rendszert, amelyben a jogok érvényesíthetők)

A tételhez tartozik még  a nácik leleményessége, a vezérelvek fejlődése és a titkosrendőrség szervezete.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.