Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TÁRSADALMI BEILLESZKEDÉSI ZAVAROK

2008.08.08

TÁRSADALMI BEILLESZKEDÉSI ZAVAROK

1.

A deviáns viselkedés szociológiájának problémái

Durkheim anómiaelmélete:

DURKHEIM a munka és a tőke antagonizmusának, az osztályharcnak a forrását abban látta, hogy az individum nincs összhangban funkciójával, melyet erőszakkal kényszerítettek rá.

//Az egyén képességei, melyeket jól/rosszul fejleszthetett, és a számára kijelölt tevékenység (amilyen munkát kap a társadalomban) között megbomlik az összhang.//

Ezt D. elnevezte ANÓMIÁNAK. Amely akkor jön létre, ha a társadalomban megrendülnek az erkölcsi pillérek.

Durkheim híres könyve: „Öngyilkosságról” => hogyan alakul ki az anómiás állapot?

Amikor a társadalom normái meggyengülnek és nem képesek már útmutatást adni az egyénnek.

A társadalmi (békés) együttélés feltétele, hogy a közösség tagjai (minden réteg) bizonyos normákat megtartsanak.

Norma: a társadalom többsége számára elfogadott viselkedési formák.

Deviancia: ami ettől a normától eltér.

Ezzel kapcsolatban sokféle probléma merülhet fel. Mivel a társadalom rétegződött, kérdés, hogy melyikük normarendszere az, amely megszegése devianciának tekinthető? A hatalmon lévő osztály olyan szokásokat igyekszik elfogadtatni, melyek az ő érdekeiket védi. (A szubkultúra normái eltérőek.)

A deviáns viselkedési formák:

  1. bűnözés
  2. alkoholizmus
  3. öngyilkosság
  4. mentális megbetegedés (nem tartozik ide a gyengeelméjűség és az epilepszia)

Kialakulásukra több elmélet is született:

Pszichológiai: - elmebetegség

Genetikai:      - az utódnak átadott

Szociológiai:   - egy társadalmi tény, melyet csak egy másikkal lehet magyarázni (D.)

Szociálpatológiai: - a középosztály normáitól való eltérés beteges

Városszociológiai: - a nagyváros befolyásolja a viselkedést (elkészítették a bűnözés várostérképét is)

Egyik elmélet sem ad kielégítő magyarázatot.

 

K. Merton szerint: az a deviáns, amit a társadalom tagjai annak tekintenek.

Myrdal szerint: azokból az értékekből kell kiindulni, amit a társadalom többsége elfogad, és azt kell károsnak tekinteni, ami a többségnek káros. (Mi az érték? Objektivációs szféra szerinti osztályozás: anyagi, használati érték; magatartásbeli/erkölcsi, politikai/ érték; szimbolikus tartalommal bíró érték. Minőség szerinti osztályozás: jó/erkölcsi, anyagi, szellemi/; Igaz /valóságos vagy célszerű/; szép /gyönyörködtet/;)

Értékkonfliktus: amikor ugyanazt az értéket az egyik réteg elítéli, a másik nem.

//B. Miller: az alsó osztály kultúráját, a fiatalkorú bűnözést létrehozó miliőnek nevezi. Szerinte itt a bűnözés a környezethez való alkalmazkodás.//

 

MERTONI 4 ELMÉLET a deviancia típusokra:

  1. az újító (adócsaló, szürke- fekete gazdaságban dolgozó) – a társadalmi célt elfogadja, az eszközöket nem.
  2. ritualista – belátja, hogy a megadott eszközökkel nem tud meggazdagodni, de nem válik deviánssá a társadalmi célt, és az eszközöket is elfogadja, de rutinszerűen alkalmazza.
  3. visszahúzódó (kábítószerező, csavargó, alkoholista) a társadalmi célt és eszközöket is elutasítja, de önrombolásba fordul.
  4. lázadó – a társadalmi célokat és eszközöket is elveti, de újakat alkot.

(Az elmélet nem ad magyarázatot a miértekre, hiányzik a szocializáció, valamint a referenciacsoportok szerepe, az általános kultúra, valamint a szubkultúra ráhatása.)

Az elmélet lényeges elemei:

-         a devianciát ugyanazon társadalmi erők hozzák létre, mint a komfortérzést

-         a viselkedéseknek eszköze és célja van

-         a közös társadalmi okok adott személyiségben alakulnak át devianciává

Differenciális asszociáció elmélet (eltérésre, különbözőségre következtető):

SUTHERLAND = a bűnöző többet van rossz társaságban; a csoport légköre, kultúrája közvetít a számára.

A kiscsoportnak nagy szerepe van – pl. a család (innen indulnak a pszichés betegségek is, pl. öngyilkossági modell, kábítószer, homoszexualitás.

(Az elmélet figyelmen kívül hagyja a mélyebb pszichológiai mozzanatokat.)

A szocializációs elmélet szerint:

A deviancia annak a következménye, hogy a szocializációs folyamatokban hibákat követtek el. Ilyen, pl. a gyermekkorban bekövetkezett hibás családi nevelés; rossz emberi kapcsolatok. Nagyon fontosnak tartja a ránevelést és a rászoktatást.

(Az elmélet figyelmen kívül hagyja a társadalmi környezetet, az iskola szerepét.)

Deviáns minősítés karrierelmélete:

A minősítés a DEVIÁNS és az ŐT MINŐSÍTŐ személy között megy végbe. Lényege, hogy a társadalom bizonyos szervei az illetőt deviánsnak minősíti. Innentől kezdve, nehéz megmásítani az ítéletet. A folyamatban nagy szerepet játszanak a társadalmi erőviszonyok. A hatalmon lévők akarata nagyban érvényesülhet, ők befolyásolni képesek a társadalom ítéletét, valamint a kontroll intézményeit is, saját elképzeléseiket, normáikat képesek érvényesíteni. (A normákat sokan megszegik, csakhogy érdekes módon nem mindenkit minősítenek. Egyik réteghez tartozónak találnak mentséget, míg a másik réteghez tartozó esetében ennek nincs jele.)

A minősítés hatására a személyiség önmagát is deviánsnak fogja tekinteni. Nem érzi magát biztonságban, abban a rétegben, ahol a minősítést kapta. Az énképe átalakul. Kiszakad a megszokott kapcsolati köreiből (ki is taszítják, de ő maga is eltávolodik attól a közegtől, amely elítéli), és a hasonló megítélést kapottak csoportjához fog csatlakozni. Ezzel megteszi a lépést az állandó deviancia felé. Ez a deviáns karrier.

(Elgondolkodtató, hogy hivatalosan mikor és hogyan minősít a társadalom intézményrendszere. A korán kiadott minősítés nem a „gyógyulást” szolgálja.)

Többtényezős devianciaelméletek:

A deviancia az elmélet szerint több különböző tényező hatására alakul ki.

  1. káros hatások gyermekkorban (elhanyagolás, szülői, családi minta)
  2. felnőttkori feszültségek (családban, munkahelyen, kielégítetlen ambíciók /társadalmi közönyösség/)
  3. lakóhely, a környezet életfelfogása, a normák határozottsága, vagy határozatlansága
  4. tágabb ill. szűkebb környezet reakciói, azok minősítései.

Anómia és elidegenedés

A szociológia szerepelmélet figyelmen kívül hagyja az egyén szerepszemélyiségét (szerepviselkedése minden embernek van), ennek lehet zavara, pl. hogy az egyénnek a szülei választottak szakmát, foglalkozást, pedig az egyén erre alkalmatlan.

Minden társadalmi szerephez, a társadalom viselkedési normákat állapít meg, amely nyomás lehet az egyén számára. Még a nagy én-teljesítményeket követelő szerepekben sem a személyes tetszés irányítja a viselkedést, hanem a státushiearchia.

Szerepstruktúra és a személyiség két változó, amelyek függnek egymástól. Bizonyos személyiségek, bizonyos szervezetekhez vonzódnak ill. mások taszítják. Ha az egyén, kényszerből vállalja az adott szerepet (pl. eladónak kell lennie egy élelmiszer boltban, pedig az ő személyét taszítja ez a szerep) szerepháztartása kielégítetlen lesz, és előbb vagy utóbb, neurotikus tüneteket produkál, viselkedészavarok jelentkeznek nála. Elidegenedik a munkájától, az emberektől és a társadalomtól. Anómiás lesz. Az anómiás egyén képtelen minden képességével kiállni a társadalmat irányító kormányzat mellett, mert úgy érzi csak elvettek tőle, tehetségét nem fejleszthette, nem álltak mellette a társadalom vezetői. Minél több ilyen személyiség van egy társadalomban, annál inkább az anarchia felé tolódik a rendszere.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.